Ez a két mondat valahol a hitvallásom gyökeres részévé vált, s vezérfonalává kezeléseimnek és helyet kapott A hegedű lelke c. írásomban is.

A thai masszázs jellegzetessége, hogy a nyomást testsúlyból indítva fokozatosan adagolják, így nagyon fontos, hogy aki adja, minden pillanatban érzékelje, mekkora ez a súly. A kezelés kezdetén tenyérnyomásokkal feltérképezzük a testet: hol van feszültség az izmokban, melyik terület érzékenyebb, milyen a fascia, azaz a kötőszövetek minősége, s egyáltalán, mi zajlik épp a testben. Ezek a feltérképező első nyomások előhívhatnak szóban is plusz információt a vendégből, olyanokat is, melyek esetleg a masszázst megelőző konzultáció során nem hangzottak el. Emlékek, akár traumák is előkerülhetnek ilyenkor.

Az első érintés az első kapcsolódás is egyben, mely jó esetben felépít egy bizalmat a vendégben: el tud lazulni, létre tud jönni egy csodálatos tér, s benne az a bizonyos „szent tánc”. Nem véletlenül illetik gyakran az autentikus thai masszázst a „sacred dance” névvel és jelzővel, ugyanis itt a földelő, ritmikus akupresszúra és a jól időzített nyújtások egy csodálatos áramlást hoznak létre…

A vendég szinte észre sem veszi, hogy egy esetleges mozgásszervi problémájára válaszul egy sor terápiás pontot kezel szisztematikusan a masszőr, melynek köszönhetően a fagyott váll újra mozog, a teniszkönyök által okozott panaszok elmúlnak, és a váll- nyak- vagy hátfájás is a múlté lesz. Az ő élménye egy szelíd mélyülés és egy a léleknek is jóleső utazás, melynek során kikönnyül a tér, elmúlik a fájdalom, megnő a mozgástartomány, és oldódik a stressz. Itt nincs helye hirtelen, túlzó  erejű nyomásnak, mert az ellenállást váltana ki a testben és a lélekben egyaránt.

Kellemetlen meglepetés lenne, nem tudna a vendég belepihenni a kezelésbe, elveszne a relaxáció. Modern rohanó világunkban pedig mindenki a béke szigetére vágyik egy masszázs során, s bizony ez az olajos masszázsok mellett egy érzékenyen felépített tradicionális, vagy dinamikus/osteo thai masszázs során is megvalósulhat…